The Effects of Mowing on Vegetation and Seed Bank

27 Mar The Effects of Mowing on Vegetation and Seed Bank

View Original

Abstract

A kaszálás a gyepek hasznosításának és természetvédelmi kezelésének egyik legelterjedtebb módja. Két leggyakoribb természetvédelmi alkalmazása (i) a múltban kaszálás hatására kialakult, korábbi szukcessziós stádiumokhoz kötődő, nagy fajgazdagságú területek felhagyás utáni rekonstrukciója, valamint (ii) a degradált, homogenizálódott, fajszegény gyepek megújítása, rehabilitációja a holt fitomassza (avar) eltávolítása révén. Széleskörű alkalmazása ellenére a kaszálás vegetációra és magkészletre gyakorolt hatásairól mindmáig keveset tudunk. A jelen tanulmány áttekinti ezen hatásokat, a természetvédelmi célú kaszálás tervezésében és kivitelezésében fontos szempontokra három fő téma szerint: (i) a kézi és gépi kaszálás összehasonlítása, (ii) a kaszálás gyakorisága és időzítése, valamint (iii) kiemelt állapotjelzők (funkcionális csoportok, fitomassza, diverzitás és magbank) alakulása. Napjainkban a hagyományos kézi kaszálást felváltotta a gyorsabb és költséghatékonyabb gépi kaszálás, mely azonban az egyenletesen alacsony vágólap-magasság következtében homogenizálja a növényzetet, ráadásul a nehéz gépek tömörítik a talajt és roncsolják a gyepet. A legelterjedtebb módszer az évi egyszeri és kétszeri kaszálás, de egyes kutatások akár évi ötszöri kaszálást is alkalmaztak. A klasszikus módszertan korai és késői kaszálást használ együtt vagy külön. Mind az évi egyszeri, mind a kétszeri kaszálás csökkenti a fitomassza mennyiségét, az utóbbi esetében azonban ez a hatás hangsúlyosabb. A kaszálás különbözőképpen hat a funkcionális csoportokra: a dudvaneműekre mind biomassza, mind fajszám tekintetében pozitív befolyással van, míg a fűneműeknél a domináns fajok visszaszorulnak és a kísérőfajok fajgazdagsága és tömegessége ezzel párhuzamosan megnő. A kaszálás egyaránt megváltoztatja a talajfelszín és a növényzet struktúráját és mintázatát, melynek következtében heterogénebb, nyíltabb vegetáció alakulhat ki. Az alacsonyabb növényzeti magasság lehetővé teszi nagyobb mennyiségű fény talajfelszínre jutását, újabb fajok magjainak bejutását és hatékonyabb csírázását, ezáltal diverzebb társulás alakulhat ki. Habár ezek a folyamatok gyakran kedvezőek és természetvédelmi szempontból kívánatosak, a kaszálás hatására lejátszódó folyamatok komplexitása miatt nehéz egyértelmű következtéseket levonni. Mindenképpen ajánlott a kezelni kívánt terület alapos felmérése és a terület adottságainak megfelelő, rugalmas kaszálási rendszer kialakítása a kívánt természetvédelmi célok elérése érdekében.

English Abstract

Mowing is one of the most frequent ways of economic utilization and conservation management of grasslands. Mowing is applied in two main ways in conservation: (i) for the post-abandonment reconstruction of areas that had been established in the past by regular mowing, represent earlier successional stages and host a highly diverse vegetation, and (ii) for the restoration or renewal of grasslands that became degraded and homogenised in the absence of regular removal of plant material. Despite the widespread application of mowing, we still know little about its impacts on the vegetation and the seed bank. The present paper provides an overview and identifies gaps in our knowledge regarding these impacts and highlights ideas that are important in the design and implementation of mowing as a conservation intervention, with a focus on three main themes: (i) comparison of mowing by hand and by machines, (ii) frequency and timing of mowing, and (iii) the effect of mowing on relevant status indicators (functional groups, phytomass, diversity and seed bank). Our results suggest that mowing by hand has recently been replaced by mowing by machines, which, however, homogenizes the composition of vegetation due to an evenly low height of the blade. In addition, heavy machines may compact the soil and damage the grassland. Grasslands are most frequently mown once or twice a year, although some studies also examined the effects of mowing five times a year. The classic method is to apply mowing either early, late or both times in a season. Mowing once or twice both reduce the amount of phytomass, however, this effect is more emphasized in the latter case. Mowing influences functional groups differently: it positively affects both the phytomass and species number of forb species, whereas dominant grass species recede while subordonate grass species increase both in species richness and phytomass as a result of mowing. Mowing also changes the structure of the soil surface and the vegetation, and, as a consequence, a more open and more heterogeneous vegetation can develop. Lower plant height promotes the influx of light to the soil surface and facilitates the colonization and germination of seeds of new species, therefore, a more diverse association can develop. Although these processes are often favourable and desirable in conservation, the complexity of processes initiated by mowing makes it difficult to establish unambiguous conclusions. To meet conservation objectives, however, it is always recommended to thoroughly survey the area and to design a flexible system of mowing suitable for the characteristics of the area to be managed by mowing.